Forrás: MKIK GVI: Gazdasági Havi Tájékoztató, 2018/január, Budapest, 2018-02-13

MNB: Magyarország versenyképességének javítására van szükség

Bár a versenyképesség javításának makrogazdasági alapjai létrejöttek, a vállalatok viszonylag alacsony termelékenysége miatt Magyarország továbbra is versenyképességi hátrányban van a régió országaihoz képest – állapítja meg a Magyar Nemzeti Bank 2017-es Versenyképességi jelentése. Hazánkban az átlagos vállalkozási kedv az uniós átlag felett alakul, azonban a kis- és középvállalatok hozzáadott értéke és K+F beruházásai jelent?sen elmaradnak a nagyobb, gyakran multinacionális háttérrel rendelkez? vállalatoktól. Emellett a megfelel? képzettség? munkaer?, a piacképes oktatás hiányosságai és az állami bürokrácia is nehézséget jelentenek a kkv-szektor számára.

A Magyar Nemzeti Bank Versenyképességi jelentése több dimenzióban vizsgálja az ország versenyképességének alakulását. Ezek a dimenziók például a makrogazdasági környezet, a munkaer?piac, az állami szféra versenyképessége, a bankrendszer, oktatás és egészségügy versenyképessége, valamint a számunkra kiemelten fontos vállalati versenyképesség és a kutatás, fejlesztés és innováció alakulása a köz- és magánszférában egyaránt.

A jelentés szerint az elmúlt években Magyarországon kialakultak a versenyképesség javításához szükséges er?s makrogazdasági alapok, mint az államháztartás stabilitása, a vállalati hitelezési aktivitás növekedése, a reálbérek és ezzel párhuzamosan a háztartások megtakarításainak növekedése vagy a K+F ráfordítások fokozatos növekedése. A visegrádi régió országaival szemben azonban továbbra is Magyarország versenyképességi hátránya figyelhet? meg, amely tükröz?dik a vállalatok, f?ként a kis- és középvállalkozások alacsony termelékenységében is.

A munka termelékenysége a kis- és középvállalati szektorban a környez? országok szintjéhez hasonlóan alakul, ugyanakkor jelent?sen elmarad az uniós átlagtól. Magyarországon a mikrovállalkozások jellemz?en 20 ezer euró/f?, a kisvállalkozások 30-35 ezer euró/f?, a középvállalkozások körülbelül 40 ezer euró/f? termelékenységet mutatnak fel. Ezek az összegek a nagyvállalatok teljesítményét 100%-nak tekintve a mikrovállalkozások esetén 30, a kisvállalkozások között 50, a középvállalkozások szempontjából pedig 70%-ot jelentenek, ami azt mutatja, hogy a nagyobb cégekét?l még a középvállalkozások termelékenysége is jelent?sen elmarad. Az MNB jelentése emiatt a kisebb vállalkozások és a nagyvállalatok termelékenységi különbségének csökkentését és a bérek további emelését a versenyképesség növelése szempontjából az egyik legfontosabb feltételnek tartja.

A termelékenység elmaradásában nagy szerepet játszik a szakképzett munkaer? hiánya is, amelyet a Német-Magyar Kereskedelmi és Iparkamara éves konjunktúra-jelentése úgy mutat be, hogy a megkérdezett vállalatvezet?k 1-t?l 5-ig terjed? skálán értékelik, hogy mennyire elégedettek a munkaer?-kínálatban a szakképzett munkaer? rendelkezésre állásával. A skálán az 1-es érték jelenti, hogy nagyon elégedett vele, az 5 pedig a nagyon elégedetlen kategória mutatószáma. A felmérés alapján a visegrádi országokban 2014-t?l kezdve folyamatosan romlik a szakképzett munkaer? elérhet?sége, ami jelent?s kihívást jelent az országok számára. Hazánkban a betöltetlen álláshelyek száma a 2007-es értékhez képest 65%-kal n?tt, a munkaer?piac feszessége pedig 39%-kal lett magasabb. Ahhoz, hogy a vállalatok által termelt hozzáadott-érték növekedni tudjon, fontos lenne olyan modellt bevezetni, amely nem az alacsony munkaer?költségre helyezi a hangsúlyt, hanem a termelékenységet helyezi el?térbe. A jelentés emellett kiemeli, hogy a szakképzett munkaer? biztosítása érdekében az oktatás területén a korábbinál gyorsabban változó munkaer?piacra és technikai fejl?désre kell felkészíteni a tanulókat. A munkaer? rendelkezésre állását szemlélteti az 1. ábra.

A 2017-es versenyképességi jelentés alapján a vállalatalapítási szándék, ami a jegybank szerint a gazdasági növekedés egyik f? hajtóereje lehet, az EU-átlag fölött alakul hazánkban. 2005 és 2015 között a vállalatalapításra vonatkozó százalékos arány majdnem megduplázódott. Míg 2005-ben a lakosság 9%-a gondolkodott vállalatalapításban, addig 2015-ben már 15%-ra emelkedett a vállalkozási kedv. Ugyanez az érték az EU átlagát tekintve 8-ról 12%-ra emelkedett ebben az id?szakban, míg a visegrádi országokban átlagosan 14% körül volt. A környez? országok közül kiemelkedik Lengyelország, ahol átlagosan 20-23% körül alakul a vállalkozásalapításon gondolkodók aránya, míg Szlovákiában ez az arány 2010 óta csökken, jelenleg 8% körül alakul. A vállalkozási kedv arányának változását mutatja be az 2. ábra.

A jelentés ugyanakkor felhívja rá a figyelmet, hogy a vállalatalapítási hajlandóságot és a vállalati versenyképességet tovább növelhetné a bürokrácia csökkentése, mivel a vállalkozások adminisztrációval töltött ideje a régióban jelenleg Magyarországon a legmagasabb. A jegybank szerint az állami bürokrácia csökkentése és a közigazgatási eljárások digitalizálása jelent?sen egyszer?síthetné a vállalkozások mindennapi m?ködését. Emellett a termelékenység növeléséhez az állam els?sorban támogató üzleti és szabályozói környezet kialakításával járulhat hozzá.

Az ország versenyképességi lemaradását súlyosbítja, hogy a Herfindahl-mutatóval mért exportkoncentráció magas, 0,35-0,4 közötti értéket mutat hazánkban, míg a fejlett országokban ez a mutató jellemz?en 0,25-0,3 közötti. Ezzel az indexszel kapcsolatban az alacsonyabb érték azt mutatja, hogy az ország exportja jobban diverzifikált az egyes iparágak és vállalati méretek között. Az ipari koncentrációval kapcsolatban azonban elmondhatjuk, hogy az utóbbi években mért 0,12-0,14 közötti érték arra utal, hogy az ország ipara kell?en heterogén, több lábon áll, vagyis nincs olyan ágazata a gazdaságnak, ami jelent?sen dominálná az ipari termelést. Azonban azt fontos leszögeznünk, hogy ez az érték is meghaladja az EU-átlagot, ami az utóbbi években 0,08 körül alakult.

Újabb versenyképességet rontó tényez?, hogy a K+F+I kiadások fokozatos növekedése ellenére hazánk továbbra is elmarad az uniós átlagtól az ilyen típusú ráfordítások terén. 2005 óta az EU teljes területén emelkedtek a kutatásra, fejlesztésre és innovációra fordított kiadások, jelenleg az EU átlagosan a GDP 2%-a körüli értéket fordít erre a területre, míg hazánkban GDP-arányosan körülbelül 1,3%-nyi a kutatás-fejlesztésre fordított összeg.

Az új szabadalmak tekintetében Európán belül Luxemburg a listavezet? több, mint 250 darab/millió f? értékkel. Hazánk ebben a rangsorban a 17. körülbelül 40 darab/millió f?vel, az uniós átlag pedig 100 darab/millió f?. Ugyanígy elmarad a kutatás-fejlesztési szektorban dolgozók aránya az uniós átlagtól. Míg az EU összességében átlagosan az összes foglalkoztatott 1,3%-a dolgozik a K+F szektorban, addig hazánkban a 2013-as 1%-os csúcsértékr?l 2015-re 0,9% alá csökkent az itt dolgozók aránya.

Emellett csökkenést mutat a kis- és középvállalkozásokon belül a szervezeti- vagy marketing-innovációt folytató vállalatok aránya is. Míg 2012 és 2014 között emelkedett az innovációs technikát használó cégek aránya 20-ról 25%-ra, addig 2014-r?l 2015-re ez az arány 15%-ra csökkent. Ezekkel az értékekkel pedig jelent?sen elmarad az EU átlagától, ami jellemz?en 35 és 40% között alakul.

A kis- és középvállalatok innovációs arányának változását mutatja a 3. ábra.

Iskolázottság és el?ítéletesség

Az iskolázottság számos egyéni és társadalmi el?nnyel jár, melyek közül a kutatásokban a munkaer?piaci hasznok (magasabb foglalkoztatottság és magasabb bérek) a leghangsúlyosabbak. A képzettség szintje ugyanakkor a munkapiaci és bérel?nyök mellett összefüggést mutat a várható élettartammal, az egyéni egészségi állapottal, az elégedettséggel, a társas kapcsolatok min?ségével, a társadalmi és intézményi bizalommal, a politikai részvétellel (OECD, 2016), társadalmi szinten pedig hozzájárul a gazdasági fejl?déshez, a hatékonyabb újraelosztáshoz és a társadalmi struktúrák stabilitásához (Vila, 2000). Az alábbi rövid elemzés az iskolázottság és az egyéni el?ítéletesség kapcsolatát vizsgálja.

Az iskolázottság számos egyéni és társadalmi el?nye közül a munkaer?piaci el?nyök mellett a szociológiai kutatások általános megállapítása, hogy a magasabb iskolai végzettség általában magasabb más csoportok iránti toleranciával és alacsonyabb mérték? el?ítéletességgel jár együtt. Egy csoport vagy csoport tagjával szembeni el?ítéletesség alapja egy olyan ellenérzés, amely valamilyen nehezen megingatható, adott esetben hibás általánosításra épül. Az el?ítéletesség gyakran diszkriminatív viselkedéshez vezet, és végs? soron a diszkriminálóra is negatívan hathat. Így például a munkaer?piaci diszkrimináció amellett, hogy lenyomja a hátrányosan kezelt csoport béreit, ahhoz vezet, hogy a diszkrimináló csak magasabb bérért dolgozó munkavállalókat foglalkoztat, ugyanazt a termelékenységi szintet a lehetségesnél magasabb költségekkel éri el, így versenyhátrányba kerül a diszkriminációt nem alkalmazó munkáltatókkal szemben. Az el?ítéletesség tehát közvetett módon gazdasági hátrányokkal is járhat.

Az oktatás lehetséges el?ítéletességet csökkent? hatását el?ször az Egyesült Államokban, a feketék szegregációjával kapcsolatos attit?dök liberalizálódása kapcsán írták le,megállapítva, hogy az újonnan felnöv? generációk az oktatás változásának hatására már nem a faji megkülönböztetést elfogadva szocializálódnak, így elfogadóbbak és kevésbé el?ítéletesek lesznek a feketékkel szemben. Az el?ítéletesség csökkenése és az iskolázottság közötti kapcsolatot ugyanakkor a kés?bbi kutatások nem csak az etnikai alapú el?ítéletesség, de más kisebbségi csoportokkal, például a vallási kisebbségekkel vagy a hajléktalanokkal szembeni el?ítéletesség kapcsán is kimutatták, azaz az iskolázottság általánosságban képes lehet az el?ítéletekhez kapcsolódó negatív attit?dök csökkentésére.

Az el?ítéletességet jelezheti, ha az egyén a küls? csoportokkal szemben érzett ellenérzések miatt kedvez?bbnek tartja, ha a saját csoportja valamilyen szempontból homogén marad, például jobbnak gondolja, ha országában mindenki ugyanahhoz a kultúrához tartozik, ugyanazt a nyelvet beszéli, ugyanazokat a szokásokat és hagyományokat követi. A European Social Survey 2014-es kutatása Magyarországgal együtt 21 országban vizsgálta, hogy az emberek mennyire értenek egyet ezzel az állítással. Az összes vizsgált országra és Magyarországra vonatkozóan is elmondható, hogy az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkez?k általában jobbnak tartják, ha egy országban mindenki ugyanazokat a szokásokat és hagyományokat követi, mint a magasabb végzettség?ek (lásd 1 és 2. ábra). Magyarországon az így gondolkodók aránya minden végzettségi szint esetében meghaladja az európai átlagot, ugyanakkor elmondható, hogy az egyes végzettségi szintek közöttikülönbségek hasonlóan alakulnak, mint a többi országban.

Az iskolázottság el?ítéletességet csökkent? hatása számos módon megnyilvánulhat. Általánosan elfogadott magyarázat, hogy az oktatás a tudás és a háttérismeretek nyújtásán keresztül csökkenti az egyének el?ítéletességét, mivel a hamis sztereotípiák és „az ismeretlent?l való félelem” tényez?jét is mérsékli. A magasabb végzettséget és az alacsonyabb szint? el?ítéletességet számos szerz? kognitív okokkal magyarázza. Ezen elmélet szerint az iskolázottság a kognitív képességek növekedésével jár: az iskolázottabbak nyitottabbak az ismeretlen dolgokra, alkalmazkodóbbak ezekkel szemben, jobban átlátják az összefüggéseket, többet tudnak a világról és összetettebb a világképük. Ebb?l adódóan a magasabb iskolázottság egyrészt a csoportok közötti különbségek jobb megértésével és az el?ítéletes gondolkodás felismerésével, másrészt a sematikus gondolkodás és a leegyszer?sít? sztereotípiák elutasításával jár együtt.

Az oktatás emellett szocializáló hatással is bír, mivel az iskola a társadalomban elfogadott normákat, értékeket és viselkedési mintákat is közvetíti a tanulók felé, a magasabban iskolázottak pedig az oktatásban eltöltött hosszabb id?nek köszönhet?en jobban kitettek ennek a szocializációs hatásnak. A demokratikus értékek közvetítése az oktatáson keresztül így azt is jelenti, hogy az el?ítéletesség kevésbé elfogadható társadalmi viselkedésnek t?nik.

Az iskolázottság el?ítéletességre gyakorolt hatása közvetetten is megjelenhet: a magasabb iskolázottság gyakran magasabb társadalmi státuszt is jelent, a magasabb társadalmi státuszban lév?k pedig jellemz?en kevésbé el?ítéletesek, mint az alacsonyabb társadalmi státuszúak. A jobb társadalmi helyzetben lév?k kisebb mérték? el?ítéletességét gyakran azzal magyarázzák, hogy a társadalom ezen rétege kevésbé érzi fenyegetve magát a kisebbségi csoportok által. Mivel a kisebbségi csoportok – különösen az etnikai kisebbségekhez tartozók – jellemz?en szintén alacsonyabb társadalmi státuszúak, valószín?bb, hogy az alacsonyabb végzettség?ekkel versengenek olyan potenciálisan sz?kös er?forrásokért, mint a munka vagy az állami transzferek, így a magasabb végzettség?ek ebben kevésbé érzik érintettnek magukat.

Nemzetközi tendenciák

A német gazdaság helyzete tovább javult januárban. A munkanélküliek aránya tovább csökkent, és alacsonyabb volt a várakozásoknál. A feldolgozóipari beszerzési menedzserindex (PMI) értéke némileg romlott az el?z? hónaphoz, illetve a várakozásokhoz viszonyítva. Az IFO üzleti bizalmi index értéke a decemberben tapasztalt kisebb visszaesés után újra rekordmagas értéket ért el januárban. A franciaországi INSEE üzleti bizalmi indexe az el?z? hónapokban mért szinthez képest alacsonyabb volt. Az Egyesült Államokban a CB fogyasztói bizalmi index értéke n?tt az el?z? hónaphoz viszonyítva. A feldolgozóipari beszerzési menedzserindex az elmúlt hónapokban mért szinten stagnál. A munkanélküliek aránya szintén nem változott az el?z? hónaphoz viszonyítva. A kínai beszerzési index egy hosszabb növekedési id?szak után januárban enyhe csökkenést mutat.